Mindig az eredmények hitelesítenek
Mindig az eredmények hitelesítenek
Interjú Juhász Ferenccel, az MSZP elnökhelyettesével
Elnök és elnökhelyettes. Két teljesen különböző típusú, vérmérsékletű ember. Az egyik dinamikus, sodró lendületű, a másik nyugodtabb, megfontoltabb. Vajon nehéz-e két ilyen eltérő karakternek, mint Gyurcsány Ferenc és Juhász Ferenc együtt dolgozni? Erről is kérdeztük a szocialista párt elnökhelyettesét.
Gyurcsány Ferenccel együttműködni általában nagyon egyszerű, mert soha nem kell hátsó szándéktól, valamiféle politikai játszmától tartani. Mindig azt mondja, amit akar, és mindig azt kéri, amit vár. Ez annál is inkább lényeges, mert a politikában a személyes viszonyok jobban befolyásolják a munkát, mint a kormányzásban. Az egyes emberek megítélésekor gyakran nem az eredményei, hanem a szimpátia és a személyes kapcsolat dönt. A politikában jóval bonyolultabb az érdek- és értékközösség, mint az élet bármely más területén. Ugyanakkor nehéz is a közös tevékenység, mert a pártelnök hihetetlen munkabírást követel, és szenvedélyes, markáns, dinamikus habitusa nehezen viseli az ellentmondást. Szóval, összegezve: konfliktusos helyzetekben természetesen óhatatlanok a viták, ám a politikai stratégiát illetően mindig egyetértünk. De ez nem mindig igaz, ha taktikáról, metodikáról, időzítésről van szó. Gyakorlatilag kiegyenlítjük egymást. Persze miután felelősségben óriási köztünk a különbség, vita ide vagy oda, végül a pártelnök dönt.
Végül is mit jelent az MSZP elnökhelyettesének lenni? Mi konkrétan a dolga?
A munkával kapcsolatban más az elvárás, mint amit az alapszabályunk rögzít. Olyan szervezeti és személyzeti felelősséggel ruháznának föl, amellyel másokat tehermentesítenék, és fölöslegesssé válna az önálló adminisztrációs vezető. Én viszont úgy vélem – és ezt is követem –, hogy a szocialista párt működtetésében el kell különülnie az adminisztrációnak és a politikusi tevékenységnek. Egyébként ez szerepel az alapszabályban is. S ha léteznek ezzel kapcsolatban konfliktusok, azokat az élet idővel fel- és megoldja.
A honvédelmi miniszterséget cserélte föl az elnökhelyettesi funkcióval. Miért döntött így?
Maradhattam volna kormánytag, Gyurcsány Ferenc rám bízta a választást. Ám én azt gondolom, hogy ha politikai ambícióim vannak, akkor csak azokkal kell foglalkozni, és nem helyes, ha az ember emellett mást is vállal. Persze annak idején a miniszteri kinevezés nagy kihívás volt.
Amennyiben?
Az volt a lényege, hogy vajon lehet-e ezt fiatalon, kormányzati tapasztalatok nélkül csinálni. Meg kell mondjam, egy minisztériumban egyszerűbbek a mechanizmusok. Kialakult működési rend, hierarchia van. Affinitással, szakmai felkészültséggel sokkal egyszerűbb ott egy miniszter élete, mint itt egy elnökhelyettesé. A feladatok meg izgalmasak voltak. Hiszen az én irányításom alatt szűnt meg a sorkatonai szolgálat, számos átalakításra került sor. Őszintén szólva, a karcsúsítást már nem akartam vállalni.
Emlékszem, régebben nyitottabb volt, gyakrabban szerepelt a nyilvánosság előtt, mint mostanában.
A politikai hangulat óvatosabbá tett. A saját szerepvállalásommal kapcsolatban nem irányítanak félelmek, óvatoskodások nem befolyásolnak – csak hát féltem a családomat, lévén, hogy két esztendeje már mi is megéltünk egy Molotov-koktélos támadást.
Erről nem hallottam.
Nem hoztam nyilvánosságra, és nem is tettem feljelentést a rendőrségen, de a Nemzetbiztonsági Hivatalban igen.
Meglett a tettes?
Nem.
Megcsappant a sajtónyilatkozatai száma is.
Úgy vélem, a nyilvánosság azokat illeti meg elsősorban, akik az érdemi döntéseket hozzák. Ezekhez a döntésekhez adja a párt a politikai hátteret, és én ezzel foglalkozom; a releváns üzenetek közvetítésével. Egyébként is, meggyőződésem, hogy sokkal fontosabb a politikai egyensúly megteremtése, mint a nyilvános szereplés. Tudja, a politikusi léthez szükség van a már megélt ismeretekre ahhoz, hogy az ember ne tévedjen el saját fontosságának hamis tudatában.
Most nemcsak elnökhelyettes, hanem a népszavazási kampány koordinátora is. Ám messze nem szólal meg annyiszor, mint Tarlós István.
Annak nincs semmi értelme, hogy a népszavazási küzdelem eredményét a koordinátorhoz kössék. Itt kollektív munkára van szükség, ami alól a pártelnök-miniszterelnök Gyurcsány Ferenc sem kivétel. Persze más lenne a helyzet, ha a népszavazás eredménye azon múlna, hogy ki a szimpatikusabb: Tarlós István, vagy én. Itt nem erről van szó!
Mi a véleménye arról, hogy így megszaporodtak a politikusok elleni fizikai támadások, hogy a Magyar Gárda vonulgat az ország utcáin?
Nagyon szomorú és zavaró, hogy a társadalom ingerküszöbe egyre magasabbra kerül. Az utóbbi két év folyamatainak eredményeként – a Fidesz kikacsintásainak hatására – már-már weimari helyzet alakul ki. A legnagyobb ellenzéki párt vezetőinek eszükbe sem jut, hogy holnap akár ők is következhetnek. A történet tulajdonképpen nem arról az öt szocialista politikusról szól, akik a legutóbbi áldozatok, hanem egy társadalmi jelenségről, amit széles összefogással kell megállítani. Biztos, hogy szervezett akcióról van szó. Tudatosan olyan embereket választottak ki célpontul a szocialista frakcióból, akik nincsenek a frontvonalban, kevésbé ismertek. A hatás attól drámai, hogy amortizál, elbizonytalanít, és így nagy hatással van a frakció tagjaira. Amíg szocialista politikusokat támadnak meg, a Fidesz félrenéz, és ez hatással van a rendvédelmi szervekre is. A jobboldal meg úgy véli, hadd csinálják, hiszen ez nekik hasznot hoz. Kivitték a politikát az utcára. Számíthatunk – és fel is kell készülnünk – a tavaszi megmozdulásokra is. Ha az igenek győznek a népszavazáson, azért, ha nem, akkor azért.
Az úgynevezett csendes többség keményebb kormánypárti fellépésre vár.
Nem akarunk Fidesz-módra reagálni. Demokrácia van, és mi tiszteletben tartjuk a független bíróság döntéseit. Reménykedünk abban, hogy a békés többség ereje fölülírja a fasiszták erőfitogtatását. Csak demokratikus eszközökkel kívánunk ellenük föllépni.
Viszont az ilyen megmozdulásokat tiltó törvényekhez kétharmados többség kell, és a Fideszre nem jellemző, hogy bármilyen kormányjavaslattal is egyetértene.
Akkor legalább mindenki számára világossá válik, hogy a Fidesz nem akarja, hogy rend legyen az országban. Egyébként meggyőződésem, hogy az értelmiségieknek kellene határozottabban kiállni a demokratikus értékek mellett. Nem lenne szabad közülük ilyen soknak közömbösnek lenni.
A jelenlegi adatok szerint erősen megcsappant a szocialista párt tábora.
A baloldali kisembernek valóban identitásproblémát okoz, hogy az ő pártjának kormánya – az ország jövője érdekében – időnként nem baloldali intézkedéseket hoz. Csalódás volt az is, hogy igazán nem derült fény az Orbán-kormány – finoman szólva – gyanús intézkedéseire. A Meggyessy-kabinet fő célkitűzése az árkok betömése volt, és ennek egyenes következménye, hogy sok ügyben nem voltunk, nem lehettünk elég hatékonyak, mások meg elvéreztek a Legfőbb Ügyészségen. Mit mondjak? Hitelességi válságba kerültünk, s most már az igazságunk is megkérdőjelezhető. Közben a jobboldali bálvány szent és sérthetetlen. Olyannyira, hogy hívei már a saját szemüknek sem hisznek.
Hogyan tovább?
A hitelességi válságból csak a kormánnyal összefogva tudunk kilábalni, ugyanis mindig az eredmények hitelesítenek. Ilyen lehet az egészségügy kézzel fogható javulása. Hiszek benne, hogy jobb lesz az egészségügyi ellátás. Két évvel ezelőtt egyre nagyobb erőfeszítéseket tettünk a javulásért, és ez napról-napra több pénzt igényelt. Bizonyos vagyok benne, hogy ez a rendkívül fontos, minden állampolgárt érintő ágazat minőségileg sokkal jobb és finanszírozhatóbb lesz.
Érdekes, ám kézenfekvő összefüggés, hogy mostanában szinte naponta előkerül egy-egy, a gyógyítással kapcsolatos botrány.
Mesterségesen gerjesztett dolgok ezek, és természetesen határozott célt szolgálnak. Minden szakmában előfordulnak műhibák, csak az orvosoknak jóval nagyobb a felelősségük. A legfejlettebb nyugati államokban is bennfelejtődik egy-egy beteg hasában a törlőkendő. Mégsem lesz belőle országos ügy.